Az Ezerarcú nozéma....

Nem véletlen, hogy a nozémát sokan „ezerarcú betegségnek”, vagy a csendes gyilkosnak is nevezik: egyszer láthatóan jelen van, máskor észrevétlenül dolgozik, néha hetekig stagnálást okoz, máskor pedig látszólag minden előjel nélkül omlik össze a család. A régi szakirodalom többnyire a Nosema apis tünettanára épült, amely valóban jellegzetes és könnyen felismerhető volt. Hasmenés, potrohdagadás, sárgás lépfelületek, bágyadt méhek a kaptár előtt, ezek klasszikus jelek. A probléma az, hogy a méhészetek valósága mára teljesen átalakult. A 2000-es évektől kezdve Európában és a világ számos részén dominánssá vált a Nosema ceranae, amely teljesen másképpen viselkedik, más tüneteket mutat, vagyis a leggtöbbször semillyen tünetet sem mutat, és sokszor alig észlelhető. A legtöbb mai nozémás eset mögött már nem az apis, hanem a ceranae áll.

Ez az egyik hibája a régi szakirodalomban feljegyzett nozémával kapcsolatos megfigyeléseknek és kutatásoknak az hogy: minden tünetet automatikusan az apishoz kötnek, miközben a ceranae sok családban semmilyen külső tünetet nem mutat, mégis jelentős károkat okoz. A méhészetben a stagnálás, a lassú fejlődés, vagy akár a lemaradó tavaszi indulás, ugyanúgy mint a gyenge hordásteljesítmény sokszor nem anyaprobléma, nem is takarmányhiba, hanem belülről zajló ceranae-fertőzés.

A régi irodalomban azt is gyakran állítják, hogy egy erős fertőzés pár nap alatt összeomlaszthat egy családot. Ez túlzó és félrevezető. Való igaz, hogy a nozéma képes súlyos rombolásra, és az egyik legveszélyesebb kártevő a méhészetben, de a legtöbb ceranae-fertőzés nem egyik napról a másikra következik be. Inkább egy alattomos, hosszabb folyamat: észrevétlenűl gyengülő népesség, alattomosan csökkenő életerő, akadozó fehérje-anyagcsere, aminek a vége a méhek egyre nagyobb számban történő megfertőződése, majd végűl az összeomlás. Az összeomlás gyorsasága sokkal inkább a körülményektől függ: varroaterhelés, más vírusok, rossz takarmány, stressz, időjárás. Ezek nélkül ritkán omlik össze gyorsan egy család. A megelőzés kapcsán sok régi tanács ma is többé kevésbé megállja a helyét: a fiatal anya, egészséges és erőteljes immunrendszerrel rendelkező népesség, a jó minőségű őszi élelem, a lépek frissítése, a nyirkosság kerülése, ezek mind valóban a nozéma elleni legjobb védelmi vonalak. Ugyanakkor nagyon oda kell figyeni, hogy betegség esetén nem hogy szabad lépet cserélni, hanem mindenképp kötelező is. Kereteket, és a kaptárat egyaránt kell fertőtleníteni, és ezt nemcsak betegség esetén, hanem jó bizonyos időközönként minden fertőzés jel néélkül is fertőtlleníteni a kaptárakat. Általában nálunk a méhészetben a kaptárakat, olyan 2-3 évente fertőtlenteni szoktuk. Valamint soha nem használunk újra öreg keretléceket, amiket egyszer már kivágtunk, ott a keretléceket is cseréljük végérvényesen. Mivel  a spórák jelentős része a viaszban és a régi lépekben halmozódik fel, ezeket rendszeresen cseréljük. A modern méhészetben a lépfrissítés az egyik leghatékonyabb módja a nozéma fertőzési nyomás csökkentésének.

A kezelés területén találjuk a legnagyobb félreértéseket, ez az a pont, ahol a régi információkat mindenképp korrigálni kell. A régebbi írások tévesen sugallják, hogy a Fumagillin hatékonysága bizonytalan, vagy hogy a méhek könnyen rezisztenssé válnak rá. Ez nem igaz. A gyakorlatban és a kutatásokban is egyértelműen látszik, hogy a Fumagillin az egyetlen hatóanyag, amely valóban képes megállítani, visszafordítani és gyógyítani a nozémás fertőzést, mind az apis, mind a ceranae esetében. Nincs más szer, nincs más anyag, nincs alternatíva, amely bizonyítottan és kiszámíthatóan gyógyítana. Természetesen, lassítani és az egészséges családokat hoszabb ideig egészségesen tartani, használhatunk más alternatív módszereket is, mint pl: Fehérüröm kivonat, propolisz tinktúra, sárgavigár és körömvirág, valamint egérfarkufű kivonat, és nem utolsó sorban hagyma, fokhagyma és menta dzsúz, ennek elkészítéséről és használatáról, hamarosan érkezik ide a közösségbe egy részletes videósorozat.

Az EU-s tiltás tehát nem szakmai, hanem politikai döntés volt. A tiltás nem a hatástalanság miatt történt, hanem egészen más érdekek miatt, amelyekkel a méhészet mint ágazat hosszú távú érdekei nehezen egyeztethetők össze. A valóságban a Fumagillin továbbra is a leghatékonyabb és egyetlen valódi kezelés, ahol engedélyezett, ott máig a fő terápiás eszköz. Ahol nem engedélyezett, mint az EU-ban, ott a méhészektől veszik el a gyógyítás lehetőségét, nem pedig egy felesleges szert vonnak ki.

A nozéma valódi megértése tehát három kulcsponton alapul:

1. A ceranae dominál, nem az apis, és ennek megfelelően kell gondolkodnunk. (Az apis-t már 2017 től errefele szinte egyáltalán nem tudták kimutatni, és úgy néz ki, hogy teljesen el is tünt, vagy olyan kis mértékben van már csak jelen, hogy a hagyományos ellenőrzések már nem képesek kimutatni). 

2. A klasszikus tünettan ma már nem mérvadó, a tiszta kaptár nem jelenti azt, hogy minden rendben.

3. A Fumagillin továbbra is a legjobb és egyetlen igazán és bizonyítottan hatékony kezelés, minden más csak kiegészítés vagy tüneti megoldás.

A nozéma valóban ezerarcú betegség, de a mai tudásunk már lehetővé teszi, hogy tisztábban lássunk, mint valaha. A régi félreértések, téves tünetek, hibás diagnosztikai következtetések, elavult kezelési javaslatok, mind kiigazításra szorulnak. Ha a modern méhegészségügyi szemléletet követjük, megértjük a ceranae működését, és felismerjük a stressz szerepét, akkor a nozéma már nem egy rejtélyes, kiismerhetetlen veszély, hanem egy jól kontrollálható tényező lesz.

Ezeket a gondolatokat egy 2004-es cikk ihlette, amelyiknek az eredi változatát megtalálod lentebb, bemásoltam, hogy ha érdekel a téma tudj utánna nézni. Mivel sokminden változott, már nem irányadó, viszont attól még érdekes történeti dokumentum marad: megmutatja, hogyan láttuk a betegséget két évtizeddel ezelőtt. A különbség pedig pontosan rávilágít arra, mennyit fejlődött a méhegészségügyi tudás, és milyen fontos, hogy a méhész mindig naprakész információkra támaszkodjon.

A Méheink egészsége túlnyomó részt rajtunk méhészeken múlik. Mennyire vagyunk felkészülve, naprakész technológiával, tudással. Ha bármi kérdésed van, gyere beszélgessünk komment szekcióban.

ÉS akkor ahogy ígértem, itt találod a teljes cikket ami az egész gondolatmenetet ihlette. 

"A nozémát mint a méheket károsító betegséget régóta ismerjük. A méheket leginkább, leggyakrabban károsító betegségek egyike, amely óriási károkat okozott és mai napig okoz a méhészetekben. Dacára annak, hogy az ellene való védekezés hatékony gyógyszerek birtokában megoldható. Így a betegséggel, mint kárt okozó tényezốvel foglalkozni mindig idốszerű. Főleg az aszályos nyarak utáni tavaszokon szükséges e problémát felidézni és súlyának megfelelően kezelni. 

Tünetei, lefolyása, fokozatai. 

A betegséget egy spórás véglény, az úgynevezett Nosema apis okozza, amely a méhek emésztó szervét (belét) támadja meg és vékonyítja el. Ezáltal csökkenti, vagy lehetetlenné teszi a fehérje- (virágpor-) felhasználást és anyagcserét. A méhek garatmirigye elsatnyul, pempốtermelésük korlátozódik vagy leáll. A betegséget százszázalékosan csak mikroszkóppal lehet felismerni. Gyanús a család, ha a lépen, a kaptárban a kijárón, a szállódeszkán ürüléknyomok láthatók. Nehéz észrevenni, mert a méhek az ürüléket azonnal felnyalják. A hatszögletű sejtek peremét kell figyelni, ha sárgák a lépek peremei, biztosjele a hasmenésnek. Saját tapasztalatom szerint a méhek potroha duzzadt, ha megnyomom, kibuggyan belőle a híg, kásás virágpor. A széttépett méh bele fehér. A méhek bágyadtak, a kaptár elốtt vergődnek, vánszorognak. A betegségnek több arca és fokozata van. Ez lehet az egészen erős fertőzéstől a gyengéig. Erős fertőzés esetén a család 5-6 nap alatt teljesen elnéptelenedik. Kilenc keret takaró méhből maréknyi marad az anyával. Sok esetben az anya is beteggé válik. Közepes fertőződésnél a veszteség kevesebb, 3-4 keretre csökken a méh. Gyenge fertőzés esetén azt látjuk, hogy nem fejlődik a család, nem kell bővíteni a fészket. A népesség stagnál. Ilyenkor anyahibára gondolunk, vagy más fejlődést gátló betegségre, például a meszesedésre. Erős fertőzés esetén a családpusztulás elkerülhetetlen. Közepes fertőzéskor fejlődésbeli visszaesés tapasztalható, gyenge fertőzés esetén a már említett stagnálás. A közepesen és a gyengén fertőzött család gondos, szakszerű munkával gyógykezelhető, az erősen fertőzött gyógyíthatatlan, sorsa a pusztulás vagy elpusztítás.

Megelözése

Meglátásom szerint minden esetben akkor jelentkezik a betegség, ha a méhek szervezetét megterheljük, az előző nyárvégi fiasítás nem kielégítő, a téli eleség nem megfelelő minőségű és a népesség ennél fogva idős. Ezáltal a méhek tavasszal nem a koruknak megfelelố munkát kénytelenek végezni. Egy szóval szervezetük nem ellenálló a nozémával szemben. A betegség egyetlen biztos ellenszere a megelőzés (prevenció). Ez magában foglalja a fiatal anyát, fiatal népével, a népes családot, a jó minőségű eleséget, a lépkészletek felújítását, a zsúfoltság kerülését és a Fumagillin időben beadását. A bioméhészek gyógyszert csak a betegség jelentkezésénél adhatnak, valamint csak a beteg családot kezelhetik!

Gyógyítása

A gyógyítás két módja ismert, a gyógyszeres és a gyógyszer nélküli. A gyógyszeres kezelés akkor a leghatékonyabb, ha ốsszel, nyár végén megelőző adagot adunk a családoknak. Betegség esetén a 25 liter 1:1 arányú szörpbe a megszokott 20 gramm helyett a dupla mennyiséget, 40 gramm Fumagillint kell tennünk. Virágpermetezövel fújjunk be minden léputcát, a méhekkel együtt. A kaptárt fertőtlenítsük, vagy cseréljük ki. Ha az őszi, nyár végi megelőző védekezés nem történt meg, tavasszal feltétlen szükséges szörp vagy a lepény alakjában bejuttatni a gyógyszert a családokhoz. Súlyos fertőzés esetén a gyógykezelést hetente ismételjük, a teljes gyógyulásig. A bioméhészek gyógyszer

nélküli védekezése a megelőzésen alapul. A már említett jó korosztály, fiatal anyával, a népes család, a jó minőségű, lefedett telelő élelem a kellékek.

Lábadozás

Beteg családot csak beteggel szabad egyesíteni. A családokat melegen kell takarni és teljes szűkítést kell végezni, ha kell 1-2 keretre is. A lépkészlet és kaptár cseréje nagyon jó hatású. Az itatók fertőtlenítése, tisztántartása, a zsúfoltság megszüntetése, új, bő virágport és nektárt adó méhlegelőre vándorlás megteremtése szükséges. A családokat serkentsük hordásban is, a beteg anyát cseréljük le. A lábadozó családot segítsük, támogassuk fias lépekkel úgy, hogy minden esetben takarni tudja a nép a beadott fias lépet. Az összepiszkolt takaróanyagot cseréljük ki. A kaptárak szárazra törlése is segíti a beteg család lábadozását. 

Az ellenálló képesség kialakulása

Ha a méhek az előírt gyógyszer megelőző adagjának csak a töredékét kapják, akkor hozzászoknak a gyógyszerhez, és az ellenálló képességüket megtörjük, rezisztenciát alakítunk ki náluk. A betegséget nagymértékben segíti az öreg, selejtezésre szorult lépkészlet, az előző nyári hordástalan nyár vége, ősz eleje, a hideg, hosszú tél, a hűvös, késối csapadékos tavasz, a sok hamuanyagot, valamint sok vizet tartalmazó híg eleség. Betegség esetén tilos a lépek cserélése. A segédeszközöket, a kaptárszolgát, a rajkezeló ládát, a fedelező villát fertőtlenítsük. A család léte függ a fertőzés súlyosságától, a gyógyszeres beavatkozás időpontjától és hogy párosul-e kísérő betegséggel. Lényeges, hogy milyen gyorsan megy végbe a nemzedékváltás és a kikelt generáció egészséges-e. Nagyon sok múlik a méhész gondoskodásán, szakszerű kezelésén.

A következmények közé tartozik még, hogy már gyenge fertőződés esetén is képtelen elérni a család a főhordásra elvárt népes állapotot. Magyarul: nem fejlődik akácéretté a méhcsalád. Közepes és erős fertőzéskor a család léte a tét. Semmilyen hordásra nem lehet számítani, nem csak a főhordás esetleges kihasználása hiúsul meg, de az egész nyári méhlegelőről való hordás is. A beteg, megmaradt családok állandó felügyeletet, gondoskodást és segítséget igényelnek a betelelésig, amikorra remélhetőleg újra elérik a kívánt népességet. Sokáig azt hittem, hogy a korai tisztuló kirepülés egyik legjobb ellenszere a betegség kialakulásának, hiszen mivel a méhek hamar megszabadulnak a vastagbelükben felhalmozódott salakanyagtól, így nem alakulhat ki a Nozéma betegség. Tévedtem, a betegség korai, január végi, február elejei tisztuló kirepülés esetén is kialakul. A főszerep a méhek korosztályának és megterhelt szervezetének jut a betegség kialakulásában. Utoljára 1997 ben volt nozéma által megbetegített családom és tavaly tavaszon 3-4 család, nagyon enyhe szinten. Tapasztalataimat közreadtam, segítve ezzel a veszedelmes betegség terjedését a méhészetekben. "

Király Imre

Méhészet, 52. évfolyam, 2004, Március.